Kovács F. István

„Hanyas vagy, negyvenhetes?” -- Kérdezem Szilágyi György után szabadon. Igen, negyvenhetes vagyok, méghozzá Szent Iván napi, ráadásul somogyi nyakas református parasztivadék! Büszke vagyok mindezekre, bár egyik sem az én érdemem, mindent drága emlékű szüleimtől kaptam. Tőlük és nagyszüleimtől örököltem a természet szeretetét, az áldott termőföld, a paraszti lét és az előttem járó nemzedékek alázatos tiszteletét. Ma is őrzöm ezeket az érzéseket, bár sajnos hamar elszakadtam a szülőföldtől, ahova aztán csak látogatóként jártam, manapság meg már csak a temetőbe… Tizennégy éves koromban kollégiumba küldtek (nem szerettem!) s gimnáziumba, ám az irodalommal már tízévesen megismerkedtem, amikor a mumpsz következtében ágynak estem, s akkor testi-lelki lázban fürödve, egyhuzamban végigolvastam az „Egri csillagokat”. Aztán jöttek a Fekete István-könyvek, melyek végleg megpecsételték szerelmemet a betűk világa iránt. Az írást valamikor ötéves korom környékén kezdtem tanulni, és tanulom immár hat évtizede egyfolytában. Közben – csak úgy mellesleg – húsz évet jártam különböző iskolákba, és harmincat szolgáltam a Magyar Honvédségnél, avagy – lánykori nevén – a Magyar Néphadseregben. Mondhatom, a katonaság is jó iskola volt! Felelősséget, önfegyelmet, emberséget tanultam, na és persze földrajzot, mert államköltségen bejártam az országot, sőt eljutottam Európa keleti határain túlra, Ázsiába is. Negyvenhat éves koromban azonban kiszuperáltak, s jóllehet, az azóta eltelt húsz évben sikerült több értéket teremtenem, mint addig összesen. Kicsit tanítottam, kicsit újságíróskodtam, és sokat harcoltam drága párommal vállvetve, az Ő betegsége ellen. Végül mégis elment… Nem vagyok magányos, szép gyermekem, két drága unokám és néhány igaz barát – köztük egyetlen „lakótársam” Zsömikutya -- fürdeti lelkemet szeretetében. Ám a tollat igazán mégis Ő adta kezembe. Már tíz éve élek Ercsiben, ahol még együtt raktunk fészket. Itt „szippantott be” először a helyi, kicsivel később az érdi irodalomkedvelők klubja. Nem bántam meg! Tanulgatok, lesegetek, nagyszerű emberek segítségével. Kezdő amatőrnek tartom magam, kinek „csupán” az a szándéka, hogy képességével, mellyel talán megáldotta az Úr, örömöt szerezzen másoknak. Remélem, úgy leszen…